Javítás nélkül közölve!
Bús, borongós felhők fedték Munkács városának egét, mialatt odavaló testvéreink nagyban készülődtek kilenc újjászülöttöz a keresztelést a Latorca-folyóban végrehajtani.
Ámde, a messziről – csupán ez alkalomra – odaérkezett vendégek lelkületi egén is ott csüngtek -borongtak a csüggedésnek felhői, gondolván, hogy immár hiába fáradoztak, mert hiszen zuhogó esőben, merő képtelenség lenne, e szent munka gyakorlása.
De munkácsi testvéreink nem osztoztak kishitűségünkben, hanem erősen hitték azt, hogy aki egykor a Genezáreth-taván a szelet és vihart lecsendesítette, most is hajlandó lesz az esőt arra a bizonyos időre, melyre a keresztelés ideje meghatároztatott, elállítani.
Ez az idő vasárnap délután három és négy óra közötti időtájt volt, amely idő már a közönségnek is tudtára adatott a meghívók által.
Nagy öröm volt látni azt, hogy valamint egykor, Munkács várának megvédelmezésében nők is részt vettek, úgy most az ördögvára lerombolásában is serényen forgolódtak nőtestvéreink, férfiakkal együttesen.
Ismét eszembe jutott, az újszövetségnek eme szava, hogy: „A Krisztusban immár nincsen többé nő vagy férfi.” Hanem mind a két nembeli egyaránt arra hivatott, hogy munkálkodjék, míg nappal vagyon.
De most jön a csoda eset. Háromnegyed háromkor kellett volna már a víz felé indulni és még fél háromkor esett az eső. Azonban csodálatos! Egy negyedóra múltával az eső hirtelen megszünt, a nap ránk köszöntött meleg sugaraival, felszikkasztva az eső okozta sarat, hátunkról pedig udvariasan leemelve kabátjainkat. Szóval a keresztelés, amelyet Udvarnoki testvér kürölbelül 6000 ember jelenlétében végzett, a leggyönyörűbb időben tartatott meg. A nagy néptömeg közt, nagyon sok izraelita polgártárs is volt, kik bámulattal hallgatták testvérünk szájából az alkalmi igéket, ki viszont nagy lelkesedéssel adta tudtukra: „Hogy a tőlük megvetett és általunk pogányoktól elfogadott Jézus, e világnak Messiása, Istennek ama nagy és egyszersmindenkorra kiterjedő hatással bíró áldozati Báránya, aki elveszi e világnak bűneit.”
A szertartás végeztével újra beborult és nagy eső lett.
Az esteli orákban azután még az új tagokkal együtt, ünnepélyes hangulatban az Úr asztalához járultunk, majd később még Szlatky testvér, bibliai vetített képeinek bemutatásával örvendeztette meg a jelenvoltakat.
Most azonban még ezúttal is szívbeli köszönet az ottani kedves testvéreknek rendkívüli nagy szeretetükért, amelyben részesítettek bennünket, de kiváltképpen köszönet azért a szép hitbeli példáért, melyet tanúsítottak, mely hitüket Isten oly dicsően megjutalmazta.
Sok áldásban és örömben részesültünk, amelyért néked – isteni felség – örök dicséret!
Szabady Gusztávné
Forrás: Békehírnök, XVIII. évf. 30. szám, 283-284. oldal.
